A székely-magyar írás konferencia egyik célja, hogy tekintélyével felhívja a figyelmet az alábbiakra.
Az írás az emberiség művelődéstörténetének fontos része, mutatója, és ebben a székely-magyar írásnak nagy szerepe van. Magyar nyelvünkkel együtt fejlődött, ezért minden hangunkra volt és van benne jel. Amikor a X-XI. században át kellett térnünk a fejletlenebb latin betűs írásra, azzal magyar nyelvünk 13 hangját nem lehetett lejegyezni (Ty, Gy, Ny, Ly, Sz, Zs, Cs, J, K, Á, É, Ö, Ü).
Az írás kutatásában az igazi, merész eredményeket mindig azok a kutatók érik el, akik kíváncsiak és bátran rákérdeznek a tudományok olykor közhelyszerű állításaira.
A Magyarok XI. Világkongresszusának égisze alatt összegyűlt rovásírók, dolgozatírók és kiállítók is ilyen kíváncsi emberek, akik izgalommal és kitartással nyomoznak régi írásunk emlékei után, és büszkén mutatják fel azokat. Ez a konferencia is lehetőség erre és a társak eredményeinek megismerésére. Szeretnénk, ha ezekkel az eredményekkel egy lépéssel közelebb kerülhetnénk ahhoz is, hogy a székely-magyar írás a Nemzeti Alaptantervben is megjelenhessen.
Hisszük, hogy konferenciánk jelentősen hozzájárul szkíta eleink történelemformáló szerepének kidomborításához, az őket tőlünk elválasztó falak lebontásához.
A székely-magyar írás konferencia sem egy zárt klub. Ezért minden érdeklődőt tisztelettel várunk az előadásainkra és kiállításainkra. Ez utóbbiak bemutatják jelentősebb rovásemlékeinket és régi írásunk mai felhasználásának izgalmas lehetőségeit is.
